/utCe56s6PeiMLRzs9xznzWOE6Ui.jpgBoth Béla (Szerencs, 1910. november 21. – Budapest, 2002. február 20.), születési neve: Bot Béla, magyar színész, rendező, a Madách Színház, később a Nemzeti Színház igazgatója. Közismertté mégis inkább filmszerepei (Bástya elvtárs az A tanú és a Te rongyos élet c. filmekben, illetve Báthory Béla, az idős magyar–történelem szakos tanár a Szomszédok c. tévésorozatban) tették, érdemes és kiváló művész.

 

Filmjei
Játékfilmek
 
A tanú (1969)
 
Gyula vitéz télen-nyáron (1970)
 
A halhatatlan légiós (1970)
 
A legszebb férfikor (1972)
 
Emberrablás magyar módra (1972)
 
Pirx kalandjai (1973)
 
Fekete gyémántok I-II (1976)
 
Kojak Budapesten (1980)
 
Kabala (1982)
 
Te rongyos élet (1983)
 
Első kétszáz évem (1985)
 
Csók anyu! (1986)
 
Az utolsó kézirat (1987)
 
Titánia, Titánia, avagy a dublőrök éjszakája I-II. (1988)
 
Túsztörténet (1989)
 
Megint tanú (1994)
 
 
Tévéfilmek
 
Színészként
 
 
Pirx kalandjai (1973)
 
III. Richard (1973)
 
Inkognitóban Budapesten (1976)
 
Muslincák a liftben (1977)
 
Az elefánt (1978)
 
Petőfi 1-6. (1981)
 
A 78-as körzet 1-6. (1982)
 
Mint oldott kéve 1-6. (1983)
 
Örökkön-örökké (1984)
 
Vigyázat! Mélyföld! (1985)
 
Széchenyi napjai (1985)
 
Linda (1986)
 
Alapképlet (1989)
 
Szomszédok (1987–1999)
 
 
Rendezőként
 
Hókirálynő (1964)
 
A szerelem ára (1967)
 
 
Szinkron
 
A tavasz tizenhét pillanata (1974) (tévésorozat) beszélő
 
 
Videoklip
 
A Bikini együttes Legyek jó c. dalának klipjében 1988
A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: Színész: 5; rendező: 70 .
 
 
Színpadi szerepei
 
Henrik Ibsen: A vadkacsa….Werle, nagykereskedő
 
Aljosin: Anna őfelsége….Doyen
 
Száraz György: II. Rákóczi Ferenc….Okolicsányi Pál
 
Kazán István: Férfikor
 
Kárpáthy Gyula: A perbefogott diák….Elnök
 
 
Rendezései
 
Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde
 
Madách Imre: Az ember tragédiája
 
Katona József: Bánk bán
 
Majakovszkij: Gőzfürdő
 
Csurka István: Szájhős
 
Polgár András: Egy király a Népszínház utcában
 
Romhányi József: Csipkerózsika
 
Fehér Klára: Mi, szemüvegesek
 
Felkai Ferenc: Győri sasfiók
 
Tabi László: Különleges világnap
 
Jevgenyij Schvarc: Hókirálynő
 
Verne Gyula: Sándor Mátyás
 
Schiller: Stuart Mária
 
Jókai Mór: A kőszívű ember fiai
 
Ugo Betti: A játékos
 
Molnár Géza: Anna-ünnep
 
Arthur Miller: Az ügynök halála
 
Gyurkó László: Szerelmem, Elektra
 
O’Casey: Bíbor por
 
H.Barta Lajos: Kiáltás
 
Szinetár György: Én, Varga Katalin
 
Marivaux: Két nő között
 
George Bernard Shaw: A szerelem ára
 
Calderón de la Barca: Huncut kísértet
 
Kállai István: Élni tudni kell!
 
Remarque: Az utolsó állomás
 
Kamondy László: Vád és varázslat
 
Marsak: A bűvös erdő
 
Tabi László: Esküvő
 
Caragiale: Farsang
 
Musset: Lorenzaccio
 
William Shakespeare: Ahogy tetszik
 
Moreto y Cabana: Donna Diána
 
Gabriela Zapolska: Dulszka asszony erkölcse
 
Örsi Ferenc: Fekete ventillátor
 
Balzac: Grandet kisasszony
 
Jurandot: Harmadik csengetés
 
Thornton Wilder: Hosszú út
 
Carlo Goldoni: Két úr szolgája
 
Henrik Ibsen: Kísértetek
 
Nâzım Hikmet: Legenda a szerelemről
 
Vapcarov: A legnagyobb hullám
 
Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig
 
Kállai István: Majd a papa!
 
Gabbe: Mesterek városa
 
Brustein: Pányuska iskolája
 
Priestley: Váratlan vendég
Életpályája
Édesapja Bot Andor, édesanyja Both Erzsébet, öccse Bot György (1917–1998) biológus, biokémikus.
1932-ben diplomázott színészetből a Színművészeti Főiskolán. Az akadémiáról a miskolci színház szerződtette le, színésznek, rendezőnek, színházi titkárnak és könyvtárosnak egyszerre. Még a színiiskolában feleségül vette pályatársnőjét, Móricz Lilit, Móricz Zsigmond legkisebbik leányát, de rövidesen elváltak.
1934 és 1941 között a Nemzeti Színház rendezője, majd azt követően a Szegedi Nemzeti Színház főrendezője lett. 1945 után rendezőként és színházvezetőként is tevékenykedett többek között a Magyar Színházban, illetve a debreceni Csokonai Színházban is. 1945. január 6-án jelentkezett a Nemzeti Színházművészeti Tanácsba, ahová felvételt is nyert. A testület az Izabella téri Magyar Színházat „osztotta rá”, ahol egy tőke nélküli magánszínházba kezdett, de két év után abbahagyta és 1947–1949 között ismét a szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött, ezúttal azonban mint már igazgató. 1955-ben felkérték az Állami Faluszínház főrendezőjévé, e funkciót 1958-ban már a Madách Színházban látta el, ahol nem sokkal később igazgató is lett. Igazgatása alatt – az 1960-as évek elején – a Madách Színház az ország legjobbja volt, színháztörténeti értékű előadásokat rendezett, mint például G.B. Shaw: Tanner John házassága, Shakespeare: Hamlet, Tennessee Williams: A vágy villamosa, John Milton: Elveszett paradicsom, de a második világháború után először az ő igazgatósága alatt mutatták be Madách Imre Az ember tragédiája című művét ismét, valamint szintén a nevéhez fűződik sok egyéb mellett egy új, tiszta hangú Bánk bán megrendezése és bemutatása is, a sikerdarabok mellett.
1964-től a Nemzeti Színháznak is igazgatója volt, nyugdíjba annak éléről ment 1971-ben.
Kilencvenedik születésnapján a Színházi Folyóirat hasábjain így köszöntötte őt Koltai Tamás: „Both Béla, a szenvedélyes színházi ember joggal somolyoghat a mai igazgatóínség láttán. Az előadások láttán pedig meg lehet a véleménye – ma is ott van minden premieren. Kivéve a Madách Színházban, az átépített budoár ünnepélyes megnyitójára ugyanis nem engedték be. Nem gyanítom a szokásos impertinenciát, inkább tapintatot látok a gesztusban. Nem akarták, hogy lássa, mi lett a színházából. Úgy is van, jobb ez így. Isten éltessen, Igazgató Úr!”
Életének 92. évében, 2002. február 20-án hunyt el, sírja Budapesten, a Farkasréti temetőben található.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

RSS
Follow by Email