/h9eYqmgnBhRoccnTFKo0Y05dI8b.jpgBourvil (teljes nevén André Robert Raimbourg) (Prétot-Vicquemare, 1917. július 27. – Párizs, 1970. szeptember 23.) francia színész, komikus és énekes.

 

 

Filmjei
 
Miquette és a mama (1950)
 
A normann fogadó (Le trou normand) (1952)
 
A három testőr (1953)
 
Csalók és csalik / Poisson d’avril (1954)
 
Cadet-Rousselle kalandjai (1954)
 
Huszárok (1955)
 
Átkelés Párizson (1956)
 
Nyomorultak(1958)
 
La Jument verte (1959)
 
Iskolások útja – Le chemin des écoliers (1959)
 
A púpos /Le Bossu/ (1960)
 
Újra egyedül (1960)
 
A Kapitány (1960)
 
A világ minden aranya (1961)
 
A nagyváros örömei (1961)
 
A leghosszabb nap (1962)
 
Az igazságszolgáltatás nevében (1962)
 
Konyhai csetepaték (1963)
 
Az ügyefogyott (1965) – Antoine Maréchal
 
Nehézfiúk (Les grandes gueules) (1965)
 
Trois enfants dans le désordre (1966)
 
Egy kis kiruccanás /La grande vadrouille/(1966)
 
A nagymenő (1968)
 
Csodálatos férfiak biciklin (1968)
 
Pascal karácsonyfája (1969)
 
A nagy zsákmány (1969)
 
A vörös kör (1970)
 
Partraszállás (1970)
Élete
Fiatalkora
 
Bourvil Prétot-Vicquemare-ban látta meg a napvilágot André Robert Raimbourg néven. Édesapját nem ismerhette meg, mert a férfi még fia születése előtt elesett az első világháborúban. A normandiai Bourville-ben nőtt fel, s e falu nevéből származtatható későbbi művészneve is. Már gyerekkorában sokat szerepelt: előbb trombitálni kezdett egy rezesbandában, majd egyre inkább az énekesi adottságai kerültek előtérbe. Katonai szolgálata alatt már énekes-komikusként szórakoztatta a közönséget.
Az áttörés
A második világháború és a náci megszállás alatt már a francia rádiók kedvelt műsorszáma Ignace című dala, s így országszerte egyre népszerűbb előadóművésszé vált. Ezután több zenés darabban játszott, de az igazi áttörést a filmszereplés hozta meg számára 1941-től. A háborút követő években még inkább színpadi színészként bontogatta szárnyait, majd az 1950-es évektől egyre több filmszerepet kapott.
A mozivásznon
Színészi játékában kitűnően ötvözte a csetlő-botló kisember és a furfangos parasztember figuráját. 1953-ban A három testőr moziváltozatában alakítja Planchet-t, D’Artagnan hűséges szolgálóját, majd a Nyomorultak fogadó-tulajdonosát, Thénardier-t. Első nagy sikerét Autant-Lara Átkelés Párizson című filmjének feketepiaci kereskedőjeként aratta 1956-ban. Gyakran személyesített meg a vásári komédiák hagyományain alapuló, gyarlóságukban is humoros karaktereket, például Jean Marais oldalán A púpos és A kapitány című filmekben. Bár a tengerentúlon kevéssé volt ismert neve, 1961-ben A leghosszabb nap című háborús eposz, illetve az Azok a csodálatos férfiak kapcsán Bourvil Hollywoodban is észrevétette magát. Többször dolgozott együtt Louis de Funèsszel és Jean Gabinnel. Funès és Bourvil 1964-ben leforgatták Az ügyefogyott (Le Corniaud), majd 1966-ban az Egy kis kiruccanás (La Grande Vadrouille) című filmeket a híres Gérard Oury francia filmrendezővel. Az utóbbi alkotás világsiker lett és az évek folyamán nézettségi rekordokat döntögetett, csak a Titanic című film tudta felülmúlni több mint harminc évvel később. Ez a két film örök barátságot kovácsolt a színészlegendák között. Harmadik közös filmjük a Felszarvazták őfelségét (La Folie des Grandeurs) lett volna, ám ez Bourvil hirtelen halála miatt meghiúsult. A szerepet végül Yves Montand-ra bízták.
Halála és az utókor
1970-ben Párizsban hunyt el Kahler-szindrómában. Mai napig élő népszerűségét azonban mi sem mutatja jobban, mint az, hogy az első tízben volt a „minden idők legnagyobb franciája” szavazáson 2005-ben.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

RSS
Follow by Email