Csortos Gyula - Sztárlexikon - Starity.huCsortos Gyula (teljes nevén: Csortos Gyula József, Munkács, 1883. március 8. – Budapest, Erzsébetváros, 1945. augusztus 1.) magyar színész.

Főbb szerepei:
 
A színész (Molnár Ferenc: A testőr)
 
Liliom (Molnár Ferenc)
 
László (Lengyel Menyhért: A táncosnő)
 
Göndör Sándor (Tóth Ede: A falu rossza)
 
Rudi (Szép Ernő: Vőlegény)
 
I. Pál cár (Neumann: Oroszország)
 
Yank (O’Neill: A szőrös majom)
 
Hjalmar (Ibsen: A vadkacsa)
 
Vackor (Shakespeare: Szentivánéji álom)
 
Falstaff (Shakespeare: A windsori víg nők)
 
Volpone (Jonson)
 
Clausen (Hauptmann: Naplemente előtt)
 
Lucifer (Madách Imre: Az ember tragédiája)
 
Ezra Mannon (O’Neill: Amerikai Elektra)
 
 
Némafilmjei:
 
Egy csók története (1912)
 
A szerencse fia (1916)
 
Soha, többé, mindörökké (1916)
 
A hadtest parancsnok (1916)
 
A dolovai nábob leánya (1916)
 
A vörös Sámson (1917)
 
A senki fia (1917)
 
A kuruzsló (1917)
 
Liliom (1919)
 
Júlia kisasszony (1919)
 
Vörösbegy (1920)
 
Júdás fiai (1920)
 
Rongyosok (1926)
 
 
Hangosfilmjei:
 
Hyppolit, a lakáj (1931)
 
Ítél a Balaton (1932)
 
Rákóczi induló (1933)
 
Egy éj Velencében (1933)
 
Lila akác (1934)
 
Az új földesúr (1935)
 
Tommy, a megfagyott gyermek (1936)
 
A méltóságos kisasszony (1936)
 
Az aranyember (film, 1936) (1936)
 
Café Moszkva (1936)
 
Légy jó mindhalálig (1936)
 
Ember a híd alatt (1936)
 
Sárga csikó (1936)
 
Én voltam – Vallomás (1936)
 
Duna-parti randevú (1936)
 
A 111-es (1937)
 
Viki (1937)
 
Szerelemből nősültem (1937)
 
Egy lány elindul (1937)
 
Két fogoly (1937)
 
Az ember néha téved (1937)
 
Maga lesz a férjem (1937)
 
Fekete gyémántok (1938)
 
Szívet szívért (1938)
 
A leányvári boszorkány (1938)
 
A pusztai királykisasszony (1938)
 
János vitéz (1938)
 
Magyar feltámadás (1939)
 
Áll a bál (1939)
 
Két lány az utcán (1939)
 
Az utolsó Vereczkey (1939)
 
Bercsényi huszárok (1939)
 
Párbaj semmiért (1939)
 
Szeressük egymást (1940)
 
Sok hűhó Emmyért (1940)
 
Pénz beszél (1940)
 
Mária két éjszakája (1940)
 
Hazafelé (1940)
 
Hazajáró lélek (1940)
 
Hétszilvafa (1940)
 
Csákó és kalap (1940)
 
Vissza az úton (1940)
 
A szűz és a gödölye (1941)
 
A régi nyár (1941)
 
Egy tál lencse (1941)
 
Bűnös vagyok (1941)
 
A beszélő köntös (1941)
 
A kegyelmes úr rokona (1941)
 
András (1941)
 
Havasi napsütés (1941)
 
Az ördög nem alszik (1941)
 
Egy asszony visszanéz (1941)
 
Gentryfészek (1941)
 
Alkalom (1942)
 
Álomkeringő (1942)
 
Szerelmi láz (1942)
 
Külvárosi őrszoba (1942)
 
Éjfélre kiderül (1942)
 
A tökéletes család (1942)
 
Őrségváltás (1942)
 
Zenélő malom (1943)
 
Rákóczi nótája (1943)
 
Egy szoknya, egy nadrág (1943)
 
Orient Expressz (1943)
 
Kerek Ferkó (1943)
 
Muki (1943)
 
Futótűz (1943)
 
Egy pofon,egy csók (1944)
 
 
Magyar Rádió
 
Kemény Egon – Kulinyi Ernő: Schönbrunni orgonák” az első zenés hangjáték (daljáték) a Magyar Rádióban (1937)
 
„Csortos Gyula új szerepe.
 
 
Csortos Gyula, a Nemzeti Színház kiváló művésze, aki már hosszabb ideje nem lépett fel új szerepben, legközelebb a rádió mikrofonja előtt alakít új szerepet: I. Ferenc József király és császár szerepét. Az illusztris művész játssza ugyanis a Schönbrunni orgonák, Kulinyi Ernő és Kemény Egon zenés hangjátékának a főszerepét a rádióban június 29-én este. Csortos Gyula mellett, aki az ötven éves Ferenc Józsefet alakítja, Tóth Böske játssza a hangjáték női főszerepét, egy híres bécsi színésznőt, Bilicsi Tivadar személyesíti Alexander Girardit, a nagy bécsi jellemszínészt és Várady Lajos a fiatal János Szalvátor főherceget. Leövey Leó, a Vígszínház művésze, Harsányi Gizi és egy gyermekszínésznő játszik még jelentősebb szerepet a Schönbrunni orgonákban, amelynek előadását Barsi Ödön rendezi és ifj. Stephanidesz Károly vezényli.”
Élete:
 
Édesapja id. Csortos Gyula őrmester, honvédelmi minisztériumi segédhivatalnok, édesanyja Misitz Etelka. Küzdelmes gyermekkor és hányatott középiskolai évek után a szigorú szülői ellenzés ellenére is elvégezte a Színiakadémiát, ahol 1903. október 12-én a Gyurkovics-lányok vizsgaelőadásán a Pesti Hirlap bírálata »elegáns, biztos fellépésű, értelmes« színésznek ítélte.
1904–05-ben Debrecenben, 1905–1907 között Szegeden kezdte pályáját. 1907-ben a Népszínház-Vígoperához került. 1908-ban Beöthy László Magyar Színházához szerződött, majd egy csaknem botrányba torkolló előadást követően szerződést szegett és 1910–től 1912-ig a Vígszínházban játszott. Itt lett belőle igazán nagy színész, amit részben Molnár Ferencnek köszönhetett, aki kiváló szerepeket írt számára. Ezt követően 1914-ig ismét a Magyar Színház tagja volt. Ekkoriban a Teréz körút 15. szám alatt lakott. 1914-ben keresete havi huszonnégyezer koronára rúgott, ez Magyarország miniszterelnökének fizetésével egyezett meg. Elettársa egy időben Mészáros Giza színésznő volt.
1914. július 1-jén Budapesten feleségül vette Bamberger Friderikát, Bamberger Albert és Grünbaum Irma lányát. A házasság 1922-ben felbontatott. 1914-től 1922-ig a Vígszínház, 1922–23-ban a Renaissance, 1924–1927 között a Magyar Színház tagja volt. 1923-ban a Belvárosi Színházban is fellépett.
1926. március 1-jén Budapesten, a Terézvárosban házasságot kötött a római katolikus vallású Vígh Manci színművésznővel, Vursner János és Deutsch Mária lányával. 1927-ben a Nemzeti Színház szerződtette, amelynek 1933-ig, majd 1935–től haláláig volt a tagja.
1938-ban az évi keresete 25 290 pengő volt (ekkor a havi színészi létminimum 180 pengőt, azaz évi 2160 pengőt tett ki).
Súlyos cukorbetegsége az 1930-as évek elején jelentkezett először, emellett szívritmuszavar is fellépett nála. Önpusztító életmódja miatt szanatóriumi kezelésre szorult. Első házasságából született egyetlen lánya 1943-ban elhunyt tüdőgyulladásban. Budapest ostroma elől ismerőseinek pincéjében húzta meg magát. A második világháború vége felé, már súlyos betegen vállalta el utolsó főszerepét, a Nemzeti Színházban lépett fel Csehov Medve című drámájában.
1945 júliusában újból kórházba vitték, ugyanis lábsebe nehezen gyógyult. Ráday Imre külföldről hozatott penicillin-injekciót számára, de mielőtt az megérkezett volna, Csortos 1945. augusztus 1-jén a Fasor-szanatóriumban elhunyt.
 
 
Karakterei:
 
Csortos sokféle szerepkörben, számtalan színházi stílushoz alkalmazkodva önálló hangú és arculatú művész-egyéniséggé vált. Drámai szerepeit mély emberábrázolással, hiteles szenvedélyességgel formálta meg. A komikusi szerepkörben volt elemében igazán: alakításait a tragikomikus tónus jellemezte. Fanyar humorával, különc egyéniségével, színpadi tréfáival a magyar színművészet „rettenetes gyermeke” volt.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

RSS
Follow by Email