/mpe1nY3LgUTONgg6SGc8jFEk8N8.jpgJávor Pál (Jermann Pál) (1902. január 31 – 1959. augusztus 14)
Gyermekkora
Az édesapa, Jermann Pál elszegényedett pomerániai nemesi családból származik, amelynek egyik ága Magyarországra vetődik. Itt, Aradon látja meg a napvilágot 1902. január 31-én Pali nevű fia, akinek születésekor az édesapa 53, az édesanya alig 17 esztendős.
Főbb filmszerepei:
 
1951 – Iron Man / Vasember
1951 – The Great Caruso (A nagy Caruso)
 
 
1945 – A tanítónő
 
1944 – Egy ember tragédiája –
1943 – Magyar kívánsághangverseny
1943 – Fehér vonat
 
1943 – Egy gép nem tér vissza
1943 – Szováthy Éva
 
1943 – Valamit visz a víz
1943 – Kerek Ferkó
 
1943 – Makrancos hölgy
1943 – Késő
1943 – Ópiumkeringő
 
1942 – A láp virága
 
1942 – Életre ítéltek
1942 – Estélyi ruha kötelező
1942 – Az 5-ös számú őrház
1942 – Inferno giallo
 
1942 – Carmela
1942 – Fehér emberek
1942 – Pista tekintetes úr
1941 – Az utolsó dal
1941 – Egy asszony visszanéz
1941 – Lelki klinika
1941 – Három csengő
1941 – A beszélő köntös
1941 – Néma kolostor
1941 – Egy tál lencse
1941 – Ma, tegnap, holnap
1940 – Egy csók és más semmi
1940 – Sok hűhó Emmyért
1940 – A szerelem nem szégyen
 
1940 – Tóparti látomás
1940 – Lángok
1940 – Balkezes angyal
1940 – Fűszer és csemege
1940 – Gül Baba
1940 – Jöjjön elsején!
 
1940 – Dankó Pista
 
1940 – Erzsébet királyné
1940 – Igen vagy nem?
 
1940 – Donauschiffer / A dunai hajós
 
1939 – Halálos tavasz
1939 – Tökéletes férj
1939 – Toprini nász
 
1939 – Garzonlakás kiadó
1938 – A varieté csillagai
1938 – Úz Bence
1938 – Fekete gyémántok
 
1937 – Pusztai szél
1937 – A Noszty fiú esete Tóth Marival
1937 – A férfi mind őrült
 
1937 – A torockói menyasszony
 
1937 – Viki
1937 – A 111-es
 
1937 – A két fogoly
1937 – Maga lesz a férjem
1937 – Marika
1937 – Fizessen, nagysád!
 
1936 – Mária nővér
 
1936 – Nászút féláron
 
1936 – Ember a híd alatt
1936 – Havi 200 fix
 
 
1935 – Az új földesúr
 
1935 – Nem élhetek muzsikaszó nélkül
 
1935 – Elnökkisasszony
 
1935 – A csúnya lány
 
1935 – Ez a villa eladó
 
1935 – Köszönöm, hogy elgázolt
1934 – Iglói diákok
1934 – Emmy
 
1934 – Ida regénye
 
1933 – Iza néni
1933 – Rákóczi-induló
1933 – A bor
1931 – Hyppolit, a lakáj
 
1931 – A kék bálvány
 
1929 – Csak egy kislány van a világon (1929)
 
 
Az 1930-40-es évek történelmi eseményektől nehéz időszakában – csakúgy, mint napjainkban – sokan tették fel a kérdést: vajon mi a sztárok sikerének titka? 1940 karácsonyán egy színházi képeslap körkérdésben fordult a színészvilág akkori kedvenceihez, hogy ezt tőlük megtudakolja, s példaként rajongóik elé tárhassa. Jávor, a kor bálványa, azonban közönsége és az újságírók várakozásaitól eltérő választ adott, egyetlen versbe foglalva:
 
 
Aradról jöttem kis kosárral, A gazdag várost néztem árván.
 
Keserüséggel telt pohárral! Sok volt a kín, kevés az álom
 
Pályaudvarokon háltam este, Ezt az utat még egyre járom –
 
Kíntól, nyomortól összeesve – Ma több siker és jobb falat vár,
 
Kóboroltam a pesti járdát De ifjúságom elszaladt már…
 
Szakirodalom:
 
 
 
Bános Tibor: Jávor Pál (szemtől szemben) – Gondolat Könyvkiadó, Budapest 1978.
 
 
Lukácsy Sándor: Láttuk még… A Jávor – Filmvilág 1987. október XXX. évf. 10. szám
 
 
Anonym: A Színházi Magazin Szabadegyeteme – A katedrán: Jávor Pál, Tantárgy: A szerelem – Színházi Magazin 1941. február 12-18. IV. évf. 8. szám
 
 
Anonym: Művész úr, szabad az iratokat?!! – Délibáb 1943. január 30. XVII. évf. 5. szám
 
 
harasztos: Pasaréti út nyolc – Délibáb 1940. december 21. XIV. évf. 51. szám
 
 
Mándoky Katalin: Legszebb élményem: öt hónap Itáliában – Mozi ujság 1943. VI. 23-VI. 29. III. évf. 25. szám
Film Róla:
A Jávor – magyar film, 1986.
Rendezte: Bán Róbert
Narrátor: Bodrogi Gyula
Elszakadás szülőföldjétől
A szülői háztól való mielőbbi elszakadás vágya fűti már kora ifjúságától kezdve.Ideje nagy részét az aradi mozikban tölti, és az ott látott Nordisk Film – dán filmgyártó társaság – akkori alkotásai csak erősítik akkor már égő vágyát a színészi pálya iránt. A színházhoz vonzódó, s az írói tevékenység irányába is kedvet érző, alig 16 éves kamasz fiú, 1918-ban, leggyakrabban az “Aradi Hírlap” szerkesztőségében fordul meg, s elképzelhető, hogy információkat szállít az aradi színházról a szerkesztőség színházi közlemények rovatának.
Lézengő aradi életének meghökkentő lépéssel vet véget: kiutasíttatja magát Romániából, 1919-ben, azon szándékkal, hogy Dániába eljutva a Nordisk Filmtársaságnál szerezzen filmszínészi szerződést. (Ez időben a Romániából kiutasított személyek számára az állam ingyen vasúti jegyet biztosít oda, ahová utazni akarnak.) Azonban csak Budapestig jut el, jegye állítólagos további érvénytelensége miatt nem engedik továbbutazni.
Budapesten, a kezdetek nehézségei
Az ismeretlen nagyvárosba egyedül érkező fiatalember a színház és a film világába való bekapcsolódása lehetőségeit keresve jelentkezik felvételre az Országos Színművészeti Akadémiára, felvételiztető tanárai sorában ül Pethes Imre, későbbi tanára, a kiváló színész és színészpedagógus. Az akkor még Jermann Pál néven ismert színésztanonc budapesti életének kezdeti nehézségeiről mesél:
Idézet
 
“Esténként beosontam a Nemzeti Színházba, és a háziszínpadon a függöny alatt aludtam. Ha ez nem sikerült, éjjel egy óráig a Nyugati pályaudvar várótermében egy padon. Egy órakor átmentem a Keletibe, ahonnét háromkor ment az utolsó vonat. Azután gyalog átmentem Kelenföldre az összekötő vasúti hídon keresztül. Itt fejeztem be az éjszakát. Másnap reggel nyolckor ébredtem fel a padon. A pályaudvari vízvezeték csapjából kiömlő vízben megmostam az arcomat, a kezemet, és újból átgyalogoltam Budapestre.”
A Színművészeti Akadémián elszántan tanulja a színészmesterség fogásait, Pethes Imre mellett Szacsvay Imrétől is, s jó előmenetelének és szorgalmának köszönhetően Egressy-ösztöndíjban is részesül, ám már az első félévben kiesik az Akadémiáról, ennek okát azonban sosem tárja fel. Az ifjú Jermann Pál tanulmányait az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolájában folytatja, ahol lehetősége van esténként a Várszínházban statisztálni, s így teremti elő létfenntartásának minimális pénzbeni alapjait; akadémiai tanáráról, Pethes Imréről azonban így vall, már érett művészként:
 
Idézet
 
“Volt egy tanárom. Úgy hívták, Pethes Imre. Az én szememben ő volt a tökéletes ember és ami vagyok, őneki köszönöm. Akármit csinálok, az ő kezét érzem a vállamon. Ő vezet engem a rögös, akadályokkal teli művész-úton.”
Megvalósulni látszó vágyak
Úgy tűnik, a szerencse végre nyomába szegődik, amikor Csortos Gyula 1922 nyarán – vizsgaelőadása után, melyen “Az arany ember” című Jókai-regény színpadi változatában szerepel – az akkoriban szerveződő Renaissance Színházhoz (ma: Thália) invitálja. Ám az itt léte alatt, kirobbanás szerű alakításra nem kerül sor, így 1924-ben vidéken próbálkozik tovább.
Első lépések a filmvásznon
Ám a Vígszínházban töltött esztendők alatt mégis jelentősen formálódik, azzá a Jávor Pállá, aki a közönség előtt később a mozivásznon is megjelenik. A film mint lehetőség az 1929-es esztendőben, még a Vígszínházhoz való szerződése előtt merül fel Jávor életében, ugyanis ez év szeptember 25-én megkezdődik Budapesten a “Csak egy kislány van a világon” című némafilm forgatása, a film rendezője Gaál Béla, forgatókönyvírója Martonffy Emil.Mire azonban a film elkészül, már Magyarországra is betör a hangosfilm, s az utolsó némafilmet végül is egy véletlen menti meg a kudarctól: amikor Budapest utcáin végiggördül az amerikai Fox vállalat Bécsben székelő képviselője, a Hans Pebal osztrák technikus és híradórendező által vezetett “mindentudó” gépkocsi, benne az itthon még ismeretlen hangosfilmfelvevő berendezéssel, hazai filmeseink kapnak az alkalmon, és a Hunnia Filmgyár műtermében az új csodaszerkezet segítségével félig-meddig hangossá varázsolják némafilmjüket – pár hangos szó a színészektől, ráadásul a hódítószerepre szánt Jávor Pál dalra fakad; végül is három hangos jelenet kerül a filmbe.Megkapja az első magyar hangos-, és egyben zenés film, “A kék bálvány” férfifőszerepét, báró Lórántot formálhatja a kamerák előtt; a film zeneszerzője Angyal László, akinek “Van London…” című szerzeménye Gózon Gyula előadásában válik kedvelt slágerré.
Jávor, a harmincas évek férfiideálja
Az már szinte egyértelmű, hogy a második hazai hangosfilmben, a “Hyppolit, a lakáj”-ban szerepet kap, igaz, kisebbet, s Csortos Gyula és Kabos Gyula a filmben nyújtott kiemelkedő teljesítménye okán Jávor alakítása akaratlanul is háttérbe szorul. A “Hyppolit, a lakáj” forgatásának jelentős momentuma, hogy itt dolgozik együtt először Székely István filmrendezővel, akinek Jávorral a forgatások alatt való eredményes munkája nyomán a kezdetben oly merev filmszínész a kamerák előtt feloldódik, és játéka filmjei számára a természetesség irányába csiszolódik tovább.A film által hamar a hazai filmvilág közkedvelt amorózójává válik, s népszerűségét csak növelik a mozik ez időben másik nagy sztárjával, Kabos Gyulával forgatott további filmjei: a “Köszönöm, hogy elgázolt”, a “Csúnya lány”, az “Elnökkisasszony”, a “Nászút féláron”, a “Viki” és a “Fizessen nagysád” címűek. Kabossal egyébként összesen tizenegy filmben játszanak együtt.
 
Színházban és filmen egyaránt
Jávorral Németh Antal is elégedett, felismeri vérbeli drámai színészi tehetségét, s egyre nagyobb kihívást jelentő szerepekkel árasztja el: Bónyi Adorján “Hódítás”, Bibó Lajos “Eszter” című színművében; főszereplőként léphet színre Babay József-Buday Dénes daljátékában, a “Csodatükör”-ben, Zilahy “Zenebohócok” és a “Süt a nap” című darabjaiban, a “Thomas Paine” címszerepét adja, de jelentős szerepe a Jules Romains-színjátékban, a “Donogoo”-ban is. Jávor színészi becsvágyát kielégítik ezen szerepek: “A színpad nélkül nem tudnám elképzelni életemet. Különösen azután, hogy az elmúlt esztendőben egész sereg nekem való szerepet kaptam. Annyira kielégített a szezon, hogy sok időre tartó optimizmust, örömet tartalékolhattam magamnak belőle” – nyilatkozza 1937 júliusában.
Azonban sokasodó színpadi feladatai egyre nehezebben összeegyeztethetőbbek filmstúdióbeli munkáival, feladatai maradéktalan teljesítésében segítik nagy teherbírása és erős fizikuma, amit felpörgetett, szabadidőt alig megengedő élettempója megkíván. Az egykori öröklázadó fiatalember ekkorra nagy rutinnal és biztonsággal, valamint művészi fegyelemmel dolgozni tudó színésszé érik, aki azonban hittel és szenvedéllyel gyakorolja mesterségét továbbra is. Közvetlensége és szellemessége kedveltté teszik stúdiókban és a színházban egyaránt, s a közönség köreiben oly népszerű Jávor az idő múlásával az ország “jávorpali”-jává válik. 1937. július 25-én már folyik a Székely István rendezte, “A Noszty fiú esete Tóth Marival” című film forgatása, Jávor Noszty, a snájdig huszárfőhadnagy szerepében tündököl, no és duhajkodik; s a film német nyelvű változata kedvéért németül tanul. Népszerűségét mutatja, hogy ez évben összesen tíz filmet forgat (!!!), s ezek közül kilenc túléli a második világháború bombatámadásait is. Ezek közé tartozik a “Két fogoly” című, Zilahy Lajos regényéből Székely István rendezésével készült film is, melyben Bayor Gizivel szerepel a filmvásznon. A Zilahy gyámsága alatt születő “Halálos tavasz” című film, amelyben Jávor partnere az akkor elsőfilmes Karády Katalin, újszerű hangvételével, s egyes jeleneteiben érzelmi túlfűtöttségével túllépve a kor megszokott erkölcsi normáin hatalmas vihart kavar, s tiltakozások özönét indítja el (például az egyház részéről), a mozilátogatók jó része és a kritikusok mégis lelkesen szólnak róla. A “Dankó Pista” című, Kalmár László rendezte film címszerepében játszva ellenségeit is elismerésre készteti, “olyan magával ragadóan, akkora lendülettel és biztonsággal mintázta meg ezt a figurát, hogy élete és művészi pályája igazi fordulópontjaként” emlegetik. Jávor filmszerep-vállalásai kapcsán azonban egyre többször hozza kellemetlen helyzetbe Németh Antalt, aki színházában továbbra is épít tehetségére, annak ellenére, hogy Jávor önkényesen vállalt filmes elfoglaltságait nem egyezteti a Nemzeti Színház munkarendjével, s így bizonytalanná teszi a színházi próbákat és előadásokat, bár azokon mindig pontosan megjelenik.
Idézet
 
“Én egész színészi pályafutásom alatt utáltam a maszkot. Mindig a szívemen át próbáltam keresztülszűrni a szerepet. Csak akkor tudtam örülni a szereppel, ha magamnak is öröme telt abban, aminek a szerepben örülni kell. … az egyszerű és spontán megnyilatkozásokat szeretem. Akik nem ismertek, sokáig azt hitték, hogy afféle monoklis bonviván vagyok. Nem igaz. Csak azt is eljátszottam, ha kellett. Szerettem élni…”
A háború után
A felszabadulás utáni szellemi és kulturális tisztogatások hazai környezetben történő valódi érvényesülését lehetetlenné teszik, ezért 1946. október 15-én – korábbi többszöri felkérést követően – Amerikába indul hathónapos turnéra, egy – számára akkor még ismeretlen – új álomvilágba.
Itthon, már végleg
A hazai pályájából kiesett esztendők pótolhatatlanok, s az Amerikában – önként vállalt elvonókúra segítségével – az alkoholfüggőségét elhagyott Jávor már nem a régi, az idegenben töltött hosszú évek kimerítették, s gyakran gyomorfájásra panaszkodik. Hazatérése megviseli, a régi emlékek, ismerősök, sikerei, pályájának és életének helyszínei felkavaró új élményként élednek benne. Első fellépését – 1958. január 22-én a Jókai Színházban, a “Szegény jó Márton” című Erdődy János-Tabi László-vígjátékban – a még élő Jávor-legenda menti meg a kudarctól, közönsége zúgó tapssal ünnepli őt. Majd a Petőfi Színházban “A királyért” című Maugham-drámában, s a Jókai Színházban Földes Mihály “Örök szerelem” című színdarabjában játszik egyidejűleg. Színpadon látható ez időkben a Kamara Varietében is “édes-bús dalokat” énekelve, így kiszolgálva az akkori szórakoztatóipart, s vidéki fellépései során bizonyítja, vonzereje még mindig a régi. Elvállalja Várkonyi Zoltán “Sóbálvány” című filmjének főszerepét még ez évben, azonban a próbafelvételeken túl nem jutnak, dr. Mohai szerepét át kell, hogy adja Páger Antalnak, aki szintén ez idő tájt tért haza. Ugyanis egy nap hirtelen rosszul lesz, kórházba kell szállítani. A Városmajor utcai klinikán operáción esik túl, de az egyévnyi kritikus gyógyulási idő végén – napra pontosan egy év elteltével -, 1959. május 12-én újabb műtétre kerül sor. A kórházban töltött nyár során állapota rosszabbodik, gyógyulására egyre kevesebb a remény. Felkavarja, s boldoggá teszi, amikor a látogatására érkező hivatalos képviselet által megtudja: a Nemzeti Színház újra szerződteti, s izgatottan várja kollégáival a találkozást. Valamint felkeresi őt Kiss Ferenc, régi ellenfele, beszélgetésük ugyan “szűkszavúan kimért”, mégis megtörténik a békét jelképező kézfogás. 1959. július 24-én feleségével betegszobájában tartják ezüstlakodalmukat barátaik körében, de az ünneplés a beteg Jávoron hirtelen eluralkodó fáradtság okán félbeszakad. 1959 augusztusa: budapesti muzsikus cigányok vígadnak a kórház kertjében, Jávor legkedvesebb nótáit húzzák, így teljesítve utolsó kívánságát: hadd mulathasson még egyszer úgy, mint régen. Augusztus 13-án már nincs eszméleténél, s 1959. augusztus 14-én, hajnali 4 órakor távozik a földi színházból a magyar színpad és filmvilág örök amorózója.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

RSS
Follow by Email