/b6aWwViMNxbzKwqsC0tPxKKFI3.jpgKabos Gyula1918-ig Kann (Budapest, 1887. március 19. – New York, 1941. október 6.) színész, humorista.

 

 

Filmjei
 
Pufi cipőt vásárol (1914, rövid, játék)
 
Sackerheits Taendstiker – A gyufa (1917–1918, rövid, játék)
 
Székelyvér (1922, szkeccs)
 
Hyppolit, a lakáj (1931)
 
Egy autó és semmi pénz (1931, a Hyppolit német verziója, Bp.-en készült)
 
Piri mindent tud (1932)
 
Repülő arany (1932, francia–magyar)
 
Mindent a nőért (1933)
 
Meseautó (1934)
 
Márciusi mese (1934)
 
Lila akác (1934)
 
Az új rokon (1934)
 
Emmy (1934)
 
Az iglói diákok (1934)
 
Köszönöm, hogy elgázolt (1935)
 
Ez a villa eladó (1935)
 
Budai cukrászda (1935)
 
Elnökkisasszony (1935)
 
Halló Budapest! (1935)
 
Címzett ismeretlen (1935)
 
Az okos mama (1935)
 
A csúnya lány (1935)
 
Szenzáció (1936)
 
Nászút féláron (1936)
 
Három sárkány (1936)
 
Dunaparti randevú (1936)
 
Fizessen nagysád! (1937)
 
Hetenként egyszer láthatom (1937)
 
Lovagias ügy (1937)
 
Torockói menyasszony (1937)
 
Pesti mese (1937)
 
Szerelemből nősültem (1937)
 
Hotel Kikelet (1937)
 
Viki (1937)
 
A harapós férj (1937)
 
A kölcsönkért kastély (1937)
 
120-as tempó (1937)
 
Úrilány szobát keres (1937)
 
300 ezer pengő az utcán (1937)
 
Maga lesz a férjem (1937)
 
Hol alszunk vasárnap? (1937)
 
Az én lányom nem olyan (1937)
 
Pillanatnyi pénzzavar (1938)
 
Döntő pillanat (1938)
 
Borcsa Amerikában (1938)
 
Beszállásolás (1938)
 
Rozmaring (1938)
 
Fehérvári huszárok (1938)
 
Papucshős (1938)
 
Emlékalbum (1954, rövid összeállítás)
 
A felejthetetlen komikus, Kabos Gyula (1960, snittfilm)
 
 
Könyvei
 
Pesten kezdődött…! Kabos Gyula film-regénye; Royal Printing Co., Cleveland, 1940
 
Öcsém…; The Feldman Press, New York, 1941
Fontosabb színházi szerepei
 
Lamotte (Millöcker, Carl: Boszorkányvár, Szabadka, 1909)
 
Ficsúr (Molnár Ferenc: Liliom, Szabadka, 1910)
 
Drinkwater (Shaw, G. B.: Brassbound kapitány megtérése, Szabadka, 1910)
 
Magántanár úr (Havas Emil: A magántanár úr, Szabadka, 1910)
 
Inas (Buchbinder, Bernhard: A muzsikus lány, Nagyvárad, 1910)
 
Hoffmann (Offenbach, Jacques: Hoffmann meséi, Nagyvárad, 1911)
 
Styx Jankó (Offenbach, Jacques: Orpheus az alvilágban, Nagyvárad, 1913)
 
Adóhivatalnok (Tersánszky Józsi Jenő: Szidike, Magyar Színház, 1923)
 
Jancsó Kálmán (Bús Fekete László: Mihályiné két lánya, Belvárosi Színház, 1924)
 
Lopahin (Csehov: Cseresznyéskert, Vígszínház, 1924)
 
George (Jerome K. Jerome: Fanny és a cselédkérdés, Vígszínház, 1925)
 
Szonkin (Juskevics, Szemjon: Szonkin és a főnyeremény, Renaissance Színház, Bp., 1925)
 
Borbolya Flórián (Szilágyi László–Zerkovitz Béla: Muzsikus Ferkó, Budai Színkör, 1926)
 
Chabory Michel (Lakatos László: Hotel Napoleon, 1927)
 
Roy Lane (Dunning, Philip–Abbott, George: Broadway – Roy Lane, Fővárosi Operettszínház, 1927)
 
A nevető ember (Boross Elemér: Egy ember, aki folyton nevet, Fővárosi Művész Színház, 1929)
 
Doktor Fekete (Lengyel József: A nagy börtön, tíz kép a szibériai hadifoglyok életéből, Fővárosi Operettszínház, 1929)
 
Duci gróf (Bródy István: Kikelet ucca 3., Fővárosi Operettszínház, 1929)
 
Huber Berci (Balassa Emil–Mihály István: Te nem ismered Verát!, Fővárosi Művész Színház, 1929)
 
Kardos (Zsolt Béla: Erzsébetváros, Fővárosi Művész Színház, 1929)
 
Wunder (Herczeg Géza: Csodabár, Fővárosi Operettszínház, 1930)
 
Cziha Tóni (Emőd Tamás–Török Rezső: A harapós férj, Fővárosi Operettszínház, 1931)
 
Oppenheim (Lajtai Lajos: A Rotschildok, Fővárosi Operettszínház, 1931)
 
Dr. Sáfrány (Eisemann Mihály–Éri Halász Imre–Békeffi István: Egy csók és más semmi, Magyar Színház, 1932)
 
Marmeladov (Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés, Magyar Színház, 1933)
 
Musztafa bej (Ábrahám Pál: Bál a Savoyban, Magyar Színház, 1934)
 
Virág (Hunyady Sándor: Lovagias ügy, Pesti Színház, 1934)
 
Bárány Domokos (Fodor László: Érettségi, Pesti Színház, 1935)
 
Gábriel, a hivatali szolga (Birabeau, André: Fiam, a miniszter úr, Vígszínház, 1936)
 
Altiszt-atya (Békeffi István–Stella Adorján: Holnap ágyban marad, 1937)
 
Hammerschmidt (László Miklós: Illatszertár, Vígszínház, 1937)
Pályája:
 
1887. március 19-én született zsidó családban Budapesten, Kann Zsigmond (1851–1930) ügynök és Meister Róza háztartásbeli fiaként. 1901 és 1905 között a Wesselényi utcai kereskedelmi iskolában tanult, mellette 1902 és 1905 között Solymosi Elek színiiskoláját végezte el. Pályáját még ez évben Szabadkán kezdte.
Első színpadi fellépésére 1902. április 17-én került sor még statisztaként a Népszínházban. Egy operettben volt lámpavivő a kínai menyegző jelenetben, izgalmában rossz helyre lépett, s a zenekari árokba zuhant. Mivel a brácsásra esett, így a zene is abbamaradt. Erre a következőképpen emlékezett vissza: “… így lett az én első fellépésem lelépés. Szóval mindjárt a pályakezdeten azt csináltam, ami később is megmaradt szerepkörömnek: tragikus figurát alakítottam. Komikus volt, mert nevettek az emberek – tragikus volt, mert úgy megütöttem magam, hogy utána két hétig nyomtam az ágyat.”
1906–1907 között Zomborban, 1907–1910 között ismét Szabadkán játszott. Pályája Nagyváradon (1910–1913), majd a Király Színházban (1913–1914) és a Royal Sörkabaréban folytatódott. Az első világháború elején, 1914 és 1916 között ún. katonai pótszolgálatot teljesített egy fővárosi honvédkerületi parancsnokság segédszolgálatánál. 1916–1918 között a Kristálypalotában, a Fővárosi Orfeumban, a Télikertben, 1917-ben a Magyar Színházban és az Intim Kabaréban lépett színpadra. Nagyváradon színházalapítással próbálkozott (1918), a következő évben visszatért Budapestre. 1919-ben a Dunaparti Színház tagja lett. Ezután az alábbi budapesti színházakban lépett fel:
Andrássy úti Színház
 
Magyar Színház
 
Vígszínház
 
Belvárosi Színház
 
Renaissance Színház
 
Pesti Kabaré
 
Revü, Scala
 
Blaha Lujza Színház
 
Budai Színkör
Mindenütt nagy sikert aratott. A Vígszínházban 1920 és 1924 között 44 egyfelvonásos színdarabban játszott. A Renaissance Színházban kapta élete első főszerepét, Szemjon Juskevics Szonkin és a főnyeremény c. tragikomédiájának címszerepét alakította, melyről Kosztolányi Dezső színibírálatot írt. 1926–1929 között a Fővárosi Operettszínház tagja volt. Színi mestersége mellett 1929-től 1930-ig a Fővárosi Művész Színház igazgatója volt, melyre Békeffi Lászlóval közösen pályázott. Először Zsolt Béla Erzsébetváros c. darabját mutatták be, mely nagy sikert aratott. Vállalkozása azonban hamarosan megbukott és elvesztette vagyonát.
1935–1937 között a Víg, 1937–1938-ban a Magyar és Andrássy Színházhoz kötötte szerződés. 1938. április 8., az első zsidótörvény után nem engedték színpadra lépni. Az erősödő antiszemitizmus miatt családjával az Egyesült Államokba települt. Fiát a londoni egyetem automérnöki karára küldte tanulni, majd feleségével útnak indult külföldre. Budapestről Ostendébe mentek, majd onnan Doverbe, s 1939. február 1-jén indultak el Southamptonból a 28 000 tonnás Paris nevű tengerjáró hajón, mely 1939. február 11-én kötött ki New Yorkban.
Amerikában alkalmi fellépésekkel szórakoztatta a magyarul tudó közönséget. Filmvállalatok közül egyik sem alkalmazta, teljesen mellőzték, és utolsó évei keserűségben teltek. 1941 őszén egy kis brooklyni színházban játszott, amikor előadás közben rosszul lett. Hiába tiltotta el orvosa a színpadtól, Kabos továbbra is fellépett, és második rosszulléte után a harmadiknál tüdőgyulladást kapott. Utolsó két hetét egy kórházban, oxigénsátorban töltötte.
1941. október 6-án hunyt el New Yorkban. A New Jersey állambeli Emerson város Cedar Park-i temetőjében Kobas néven temették el, és sírjára csak jóval később akadtak rá. 1996. november 30-án temették újra a Farkasréti temetőben. “Pályáját mint táncoskomikus kezdte, majd a pesti kabaré utánozhatatlan egyénisége lett, s maradandót alkotott vígjátékokban, komikus és tragikomikus szerepekben is. Hadaró és dadogó beszéddel, eszköztelen játékkal, félszeg mozdulatokkal, groteszk mimikával teremtett figuráját számos, 1931–1938 között készült film őrzi.”
 
Kabos László az ő tiszteletére vette fel a Kabos nevet, oldalági rokonok voltak.
 
Emlékezete
 
1994-ben az ő tiszteletére megalakult a Kabos Gyula Társaság. Alapítói Mikó István, Székhelyi József és Szombathy Gyula voltak. 1997-ben megalapították a Kabos Gyula-díjat.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

RSS
Follow by Email