Bubik István

Bubik István (Budapest, 1958. május 19. – Ceglédbercel, 2004. november 28.) Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes művész.

Filmjei

Játékfilmek

Vérszerződés (1983)
Az óriás (1983)
Elysium (1986)
Volt egyszer egy légió (1989)
A halálraítélt (1989)
A napfény íze (1999)
Glamour (2000)
Kanyaron túl (2002)
A Hídember (2002)
Szent Iván napja (2003)
Az ember, aki nappal aludt (2003)

Tévéfilmek

Szerelmem, Elektra (1980)
Rettegés és ínség a Harmadik Birodalomban (1980)
A Mi Ügyünk, avagy az utolsó hazai maffia hiteles története (1980)
Hogyan csináljunk karriert? (1981)
Nápolyi mulatságok (1982)
Történetek a vonaton (1983)
A tanítónő (1985)
Nyolc évszak 1-8. (1987)
Bánk bán (1987)
Ítéletidő (1987)
A férfi, aki virágot hord a szájában (1989)
Royce (1994)
Advent a Hargitán (1994)
Istálló (1995)
Az öt zsaru (1998)
Kisváros (2000 – tévésorozat)
Az alkotás folyamata (2001)
A titkos háború (2002)

Díjai

Rajz János-díj (1983, 1990)
Jászai Mari-díj (1985)
Farkas–Ratkó-díj (1986)
Erzsébet-díj (1988)
Magyar Művészetért díj (1988)
Érdemes művész (2000)
POSZT: Legjobb férfi főszereplő (2001)
Ivánka Csaba-díj (2004)

Színházi szerepeiből

A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 93; ugyanitt ötvenöt színházi felvételen is látható.

Henry Wadsworth Longfellow: Hiawata
Molière: Az úrhatnám polgár (Cléonte)
Horace McCoy: A lovakat lelövik, ugye? (Egy úr a rendőrségről)
Verebes István: Kettős ünnep (Kovács)
Hubay Miklós: Túsz-szedők (Orestes)
Bertolt Brecht: Háromgarasos opera (Ede); Bicska Maxi
Alexandre Dumas: A kaméliás hölgy (Duval Armand)
Georg Büchner: Wojzeck (Kapitány)
Shakespeare: Szentivánéji álom (Tompor Miklós)

Életpályája

Középiskolai tanulmányait az esztergomi ferences gimnáziumban végezte. 1981-ben szerzett színészdiplomát, majd friss diplomásként a Nemzeti Színházhoz szerződött, ahol már fiatalon olyan jelentős szerepekhez jutott, mint Mercutio Shakespeare Rómeó és Júlia című darabjában, Ádám Madách Imre Az ember tragédiájában illetve István szerepe az István, a király rockoperában Érzelmeken alapuló, aktív, robbanékony játékstílus jellemezte alakításait.

A nyolcvanas években aktív részese volt az ellenzéki mozgalmaknak. 1988. június 27. napján az erdélyi német és magyar falvakat érintő falurombolások és Ceausescu diktatórikus politikája ellen szólalt fel a Hősök terén tartott jelentős méreteket öltő tüntetésen. Ezt követően egy évre Londonba utazott, mondván gondolkodni akar addigi életéről, munkájáról, életben betöltött szerepéről. Ezalatt a színészmesterséget szándékosan mellőzve rakodómunkásként dolgozott.

Hazatérve a Művész Színház társulatához csatlakozott és itt is maradt egészen annak megszűnéséig. Itteni legemlékezetesebb alakítása Sütő András Advent a Hargitán című darabjának főszerepe Sinkovits Imre és Kubik Anna mellett, mely az aktuális politikai helyzetben különös jelentőségű volt. Ezt követően rövid ideig a Thália Színháznál, a Thália Társaságnál, majd a Kelemen László Színkörnél dolgozott, melyet színésztársaival, Eperjes Károllyal és Gáspár Sándorral hozott létre, míg végül 2000-ben az Új Színházhoz szerződött.

Emlékezetes alakításai közé tartozik a Szinetár Miklós rendezte Tartuffe címszerepe a Várszínházban, a Kis Csaba által rendezett Othello Jágója az Új Színházban, későbbi szerepei közül pedig a Szentivánéji álom takácsa, Tompor (Zuboly neve a Nádasdy Ádám-féle fordításban).

A mozikedvelők ismerhetik Szabó István, A napfény íze című filmjéből vagy a szintén 1999-ben a mozikba kerülő Hídember című alkotásból, de Bubik alakította a 2002-ben Dér András által rendezett A kanyaron túl című filmdráma főszerepét is, mely rendkívüli kritikai sikert aratott.

A fentieken túl több híres szinkronszerepe volt, mint például Forrest Gump című filmben ő adta Tom Hanks hangját vagy a Rocky és a Cobra című filmekben Sylvester Stallone hangját. A tévénézők a Nyolc évszak című televíziós sorozatból ismerhették meg a nyolcvanas években.

Felesége Rémi Tünde néptáncos volt. Egy közös gyermekük született: Réka Hajnalka. Egy másik kapcsolatából szintén van egy lánya, Kincső.

2004 novemberében Szolnokról, előadás után hazafelé autóbalesetben vesztette életét.

Emlékezete

Művésztársai a színész emlékére létrehozták a Bubik István-díjat, mely a Magyar Művészetért díjrendszer önálló értékű díja. A kuratórium elnöke Kubik Anna. Az elismerést évente ítélik oda, 35 évesnél fiatalabb színész vagy rendező érdemelheti ki.

Bubik halálát követően az Új Színház a színészről nevezte el stúdiószínpadát. Emellett Orosházán a művelődési ház kamaraterme, Budapesten a Csili Művelődési Központ színházterme és Maglódon a MAGHÁZ színházterme is az ő nevét viseli.

Tekintettel arra, hogy Bubik szenvedélyes lovas és az ügető rendszeres vendége, versenyek rendszeres résztvevője volt, a Kincsem Park legnagyobb szabadtéri versenyén, a hagyományos szilveszteri ügetőn emlékére minden évben megrendezésre kerül a Bubik István emlékverseny.

Halála után Esztergomban utcát neveztek el róla.