Franco Citti PictureFranco Citti (Róma, 1935. április 23. – Róma, 2016. január 14.) olasz színész. Pier Paolo Pasolini fedezte fel a filmművészet számára, s elsősorban az ő filmjeiben nyújtott alakításaival írta be nevét a filmtörténetbe. Fivére, Sergio Citti (1933–2005) filmrendező-forgatókönyvíró szintén Pasolini barátja és közeli munkatársa volt.

Filmjei
1961 A csóró (Accattone)
1962 Mamma Róma
1962 Egy erőszakos élet (Una vita violenta)
1962 Il giorno più corto
1962 Morzsa kismadaraknak / A homlokzat mögött (Du mouron pour les petits oiseaux)
1967 Nyugodjatok békében! (Requiescant)
1967 Oidipusz király (Edipo re)
1968 Seduto alla sua destra
1968 Ammazzali tutti e torna solo
1969 Una Ragazza di Praga
1969 Gli Angeli del 2000
1969 Il Magnaccio
1969 La Legge dei gangsters
1969 Disznóól (Porcile)
1970 Ostia
1971 Dekameron (Il Decameron)
1971 La Primera entrega
1972 A Keresztapa (The Godfather)
1972 Canterbury mesék (I racconti di Canterbury)
1973 Bűnös történetek (Storie scellerate)
1973 Ingrid sulla strada
1974 Macrò
1974 Storia de fratelli e de cortelli
1974 Az Ezeregyéjszaka virágai Il fiore delle mille e una notte)
1975 Colpita da improvviso benessere
1976 Todo modo
1976 Puttana galera – colpo grosso al penitenziario
1976 Chi dice donna, dice donna (a Le signorina X című epizódban)
1976 Uomini si nasce poliziotti si muore
1977 La Banda del trucido
1977 Roma l’altra faccia della violenza
1977 Gatto dagli occhi di giada
1977 Casotto
1977 A Keresztapa (The Godfather, tévésorozat)
1978 Yerma (tévéfilm)
1979 L’Albero della maldicenza
1979 Addavenì quel giorno e quella sera (tévésorozat)
1979 A Hold (La Luna)
1980 Eroina
1980 Ciao marziano
1980 La Felicità (tévésorozat)
1981 Il minestrone
1983 A fekete táltos visszatér (The Black Stallion returns)
1984 L’Martyre de Saint Sébastien
1985 Sogni e bisogni (tévésorozat)
1986 La Coda del diavolo
1987 Tutti in palestra (tévésorozat)
1988 Rosso di sera
1988 Kafka la colonia penale
1989 I promessi sposi (tévésorozat)
1990 Appuntamento in nero
1990 Il Segreto
1990 A Keresztapa III. (The Godfather Part III)
1992 El Infierno prometido
1994 La Chance
1996 Il Sindaco
1996 Háromkirályok (I Magi randagi)
1997 Il Miracolo di Sant’Oronzo
1997 Cartoni animati (rendező és forgatókönyvíró is!)
1998 Le Ragazze di Piazza di Spagna (tévésorozat)
1999 E insieme vivremo tutte le stagioni
BAFTA-díj
1963 jelölés A csóró (legjobb külföldi színész)
Pályafutása
Pasolini és Citti
A csóró című Pasolini-filmben
Citti Róma külvárosában született, lumpenproletár családban. Apja többször volt börtönben, akárcsak fivére, Sergio. Pier Paolo Pasolini az 1950-es években Róma külvárosait járta, és ekkor ismerkedett meg a Citti fivérekkel is. Akkoriban még nem rendezett filmeket, hanem forgatókönyvíróként volt jelen a szakmában. Ő írta A vagányok éjszakája (La Notte brava, 1959) és az Ez történt Rómában (La Giornata balorda, 1960) című filmek forgatókönyveit, melyekben a főszereplők alakját tulajdonképpen Francóról mintázta. Épp ezért Cittit javasolta e két film főszerepére. A producerek és a rendező, Mauro Bolognini viszont hallani sem akartak a színészi tapasztalatokkal nem rendelkező Cittiről. Pasolini végül vele valósította meg saját első filmjét, A csórót (1961). Citti elképesztő hitelességgel keltette életre a lumpen főszereplőt, aki még saját gyermekét is meglopja, és végül éppen akkor éri halálos baleset, mikor elhatározza, hogy új életet kezd. Következő közös filmjükben, amely a Mamma Róma (1962) címet kapta, Citti a címszereplő stricijét alakítja, aki zsarolásával tönkreteszi az Anna Magnani játszotta hősnő életét. Meglepő módon ezután 5 évig semmilyen filmszerepet nem vállalt (vagy nem kapott). 1967-ben ismét egy Pasolini-filmben volt látható. A Szophoklész tragédiája nyomán készült Oidipusz király címszerepét formálta meg nagy drámai erővel. Utána a Magyarországon csak néhányszor vetített Disznóól következett, melyben az egyik kannibál szerepét kapta. Az Élet trilógiája filmjeiben Pasolini fontos karakterszerepeket bízott rá, ám ezek negatív figurák. (Érdekes, hogy míg Pasolini másik közeli barátja, Ninetto Davoli zömmel pozitív, vidám szereplőket alakított a rendező munkáiban, addig Citti mintha a művész másik, sötétebb énjének tükörképe lenne komor, hol tragikus, hol negatív figuráival.) A Dekameronban Ciappelletto szerepét játszotta, aki halála előtt hamisan gyón a jámbor barátnak, és ezzel eléri, hogy halála után szentként tiszteljék. A Canterbury mesékben az Ördögöt formálta meg, aki a kíméletlen adószedőt magával viszi a pokolba, hogy kitanítsa a szakma minden fortélyára. Az Ezeregyéjszaka virágaiban a démont alakította, aki rajtakapja a fiatal szerelmeseket, utána megöli a hűtlen lányt, aki addig az ő szeretője volt, majd majommá változtatja a csábító fiút.

Pasolini nélkül
A csóró sikere nyomán mások is felfigyeltek Citti elementáris, ösztönös tehetségére. Az Egy erőszakos élet (1962) című film Pasolini forgatókönyve alapján készült, ebben Franco a főszerepet alakította. A francia film nagy öregje, Marcel Carné a Morzsa kismadaraknak (egyes forrásokban: A homlokzat mögött,1962) című kevéssé ismert filmjében bízott rá kisebb szerepet. Megtiszteltetés volt Sergio Corbucci filmjében, A legrövidebb napban (1962) szerepelnie, hiszen az olasz és a nemzetközi filmszakma számos kiválóságának lehetett partnere: Ciccio Ingrassia, Ugo Tognazzi, Philippe Leroy, Romolo Valli, Eduardo De Filippo, Totò, Renato Salvatori, David Niven, Massimo Girotti, Virna Lisi, Sylva Koscina, Anouk Aimée, Simone Signoret és sokan mások. A film azonban sajnos kínos fiaskónak bizonyult. Pasolini Oidipusz királya után indult be igazán a karrierje. Még ugyanabban az évben játszott Carlo Lizzani westernjében (Nyugodjatok békében!, 1967) Pasolini és Ninetto Davoli partnereként. Bűnügyi filmekben, westernekben, azóta már elfeledett drámákban szerepelt. Természetesen mikor fivére, Sergio Citti rendezni kezdett, Franco is szerepeket kapott nála: Ostia (1970), Bűnös történetek (1973), A kabin (1977), A zöldségleves (1981), Háromkirályok (1996). Francis Ford Coppola kisebb szerepet bízott rá A Keresztapa (1972) című világhírű filmjében: a figura a 3. részben (1990) visszatért. Pasolini halála (1975) után készült filmjei közül Elio Petri Todo modo (1976) című alkotását, valamint Bernardo Bertolucci A Hold (1979) című drámájában játszott epizódszerepét érdemes megemlíteni: ez utóbbi filmben egy homoszexuálist alakít, aki egy presszóban megpróbálja felcsípni a kamasz főszereplőt.

Vélemény, hozzászólás?