/pNcpelmMkveMiGXZQNTkXMwoLiG.jpgJean-Louis Trintignant [zsan-luí trentinyán] (Piolenc, 1930. december 11.) francia színész.

 

 

 

Filmszerepei
1956 – És Isten megteremté a nőt
1959 – Veszedelmes viszonyok
1962 – Párbaj a szigeten
1963 – Előzés
1965 – A tökéletes bűntény
1966 – Egy férfi és egy nő
1968 – A férfi, aki hazudik
1968 – Barátnők
1968 – A halál csöndje
1969 – Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája
1969 – Éjszakám Maudnál
1970 – A megalkuvó
1970 – A csibész
1971 – Látszólag ok nélkül
1972 – A nyúl futása a mezőn
1972 – A merénylet
1972 – Egy ember halott
1973 – A vonat
1975 – Santiago felett esik az eső
1975 – Zsarutörténet
1975 – A vasárnapi nő
1976 – Tatárpuszta
1980 – A terasz
1980 – Malevil
1980 – A bankárnő
1980 – Szeretlek benneteket
1981 – Szerelmi szenvedély
1982 – Egyenesen a szívbe
1983 – Tűzvonalban
1983 – Végre vasárnap
1984 – Sortűz egy fekete bivalyért
1984 – Éljen az élet!
1985 – Elmenni, visszajönni
1986 – Egy férfi és egy nő – Húsz év múlva
1992 – Gyámság
1994 – Férfiak mélyrepülésben
1994 – Három szín: piros
1995 – Elveszett gyerekek városa
1996 – Csinálj magadból hőst
1998 – Aki szeret engem, vonatra száll
2003 – Janis és John
2004 – Halhatatlanok
2012 – Szerelem (Amour)
Élete
Trintignant alig 20 évesen költözött Párizsba, hogy ott drámai színészetet tanuljon. 1951-ben debütált a színészi pályán, és a háború utáni korszak egyik legtehetségesebb francia színészének tartották. Pályája elején főként színházban dolgozott, míg az 1950-es évek közepén meg nem kapta első filmszerepét Brigitte Bardot oldalán. Ez igazi világsztárrá tette. Trintignant gazdag családból származott: nagybátyja az a Louis Trintignant volt, aki halálos balesetet szenvedett 1933-ban a Picardie Nagydíjon. Másik nagybátyja Maurice Trintignant Formula–1-es versenyző volt, aki kétszer nyerte meg a monacói nagydíjat és egyszer a Le Mans-i 24 órás autóversenyt is. Maga Jean_louis is imádta az autóversenyzést, több versenyen is indult. Így nem volt meglepő, hogy Claude Lelouchrendező őt kérte fel 1966-os filmjének, az Egy férfi és egy nő-nek egyik főszerepére. Ezzel a filmmel nemzetközi hírnevet szerzett magának. Trintignant katonai szolgálata miatt öt évre megszakította filmes karrierjét. Miután szolgált Algírban, leszerelt és visszatért Párizsba, ahol folytatta sikeres színészi pályafutását.

Pályafutása
Trintignant főszerepeket játszott olyan klasszikusokban, mint az Út a túlsó partra, az Egy férfi és egy nő, vagy minden idők egyik legsikeresebb francia filmje, a Bernardo Bertolucci által rendezett A megalkuvó. Ezek után alaposan kiélvezhette a siker ízét, hiszen 1969-ben a Cannes-i Filmfesztiválonelnyerte a legjobb férfi alakításnak járó Arany Pálma díjat. Ezek után főként Olaszországban dolgozott, többek között Valerio Zurinival a Tatárpuszta című háborús drámában, melyben Vittorio Gassman és Giuliano Gemma voltak a partnerei.
Trintignant olaszországi szereplésének azonban sokat vitatott része Sergio Corbucci: A halál csöndjec. vadnyugati filmje. Trintignant szerepeltetése ebben a filmben tulajdonképpen a producer, Giovanni A. Giurgola kellően át nem gondolt ötlete volt, de Corbucci tudta, hogy a színész stílusa nem illeszkedik egy ilyen sötét erőszakfilmhez, amely ráadásul spagettiwestern is. Bár Trintignant szerepelt olasz krimikben, többek között giallókban is, de az akkor nagyon divatos makaróniwestern műfajával annyira ponyvaként bánt sok rendező, hogy 1968-ban is több tucat közepes, vagy annál is kisebb rangú film készült. Corbucci ezért igyekezett Trintignant köré építeni a filmet, hogy azt az érzékenységet, amit a színész más filmekben is mutatott, itt is visszakapja a néző. Ez a törékenység rendkívüli módon mutatkozik meg a film befejező epizódjában, ahol a néma főhős (azaz Trintignant) meghal, és küzdelmet a gonosz főszereplő, (Klaus Kinski) nyeri meg. Ennek tetejébe aki a jó oldalon állt a filmben, az is mind meghal.

A halál csöndje sokat vitatott, de minden bizonnyal a filmtörténet leghíresebb alkotásai közé került. Bár maga Trintignant meg sem szólal benne, de ritmusa, mozdulatai és arckifejezése rendkívül lenyűgöző, és pótolja a beszédet. Azonkívül nem nyerhet, mert sokkal gyengébb a gonosz szereplőhöz képest.
Bertolucci-val A megalkuvó című drámában és a Dino Risi által rendezett kultuszfilmben, az Előzésben is óriási sikert aratott. Az 1970-es években több filmben is szerepelt, 1983-ban pedig elkészítette első angol nyelvű filmjét, a Tűzvonalban-t, Nick Nolte és Gene Hackman oldalán. Ezt követően főszerepet játszott François TruffautVégre Vasárnap! című krimijében. 1984-ben Szabó László francia-magyar koprodukcióban filmre vitte Gion Nándor Sortűz egy fekete bivalyért című regényét Jean-Louis Trintignant, Kállai Ferenc és Jean Rochefort főszereplésével.1994-ben szerepet kapott Krzysztof Kieślowski utolsó rendezésében, a Három szín: piros című drámában. Alakításáért megkapta a César-díjat, maga a film pedig több Oscar-díj jelölést kapott. A következő években főként színpadon lehetett látni. 1995-ben a hangját kölcsönözte az Elveszett gyerekek városa című francia fantasy filmben Ervinnek. Ez után egy-két filmben szerepelt. 2003-ban élete egyik legszörnyűbb évében még együtt játszott leányával, Marie-val a Janis és Johncímű vígjátékban. Néhány hónappal a forgatást követően leányát élettársa, Bertrand Cantat, a Noir Désir nevű francia rockegyüttes énekese úgy megütötte, hogy a színésznő kómába esett, és visszafordíthatatlan állapota miatt a család úgy döntött, leállítja az életét fenntartó kezelést. A színész most főleg Marie-tól született négy unokájának (Roman, Paul, Léon, Jules) szenteli idejét.

Magánélete
Első felesége Stéphane Audran színésznő volt, a második Nadine Marquand színésznő–forgatókönyvíró. Második házasságából három gyermeke született: Vincent, Pauline (aki 1966-ban meghalt) és Marie, aki 17 éves korától 2003-ban bekövetkezett haláláig igen sikeres színésznő lett apja segítsége nélkül.

Ismert magyar hangjai
Trintignant számos filmje levetítésre került Magyarországon és több neves magyar színész nyújtott számára szinkron hangot. Ezek voltak: Tordy Géza, Kovács István, Haás Vander Péter, Stohl András, Mihályi Győző, Lőte Attila, Mécs Károly, Kulka János, Epres Attila, Kálmán György, Kőszegi Ákos, Varga T. József, Dózsa László, Mácsai Pál, Andoray Péter, Kozák András, Gelley Kornél, Reviczky Gábor, Sinkó László, Dörner György, Fülöp Zsigmond, Rosta Sándor és Szakácsi Sándor.

Vélemény, hozzászólás?