Alain Tanner

Alain Tanner (1929 december 6., Geneva- ) svájci filmrendező
 
 
Tanner gazdasági tanulmányokat folytatott a Genfi Egyetemen, ahol 1951-ben Claude Goretta-val közösen filmklubot alapított. 23 évesen két évre elszegődött egy hajózási társasághoz, majd 1955-ben a Brit Filmintézet munkatársa lett. Három éven keresztül működött az intézetnél mint fordító, feliratozó és az archívum rendezője. 1957-ben Gorettával közösen forgatta első filmjét Piccadilli Circus címen. A rövid dokumentumfilm mindössze egy hétvége alatt készült el és 1957-ben került bemutatásra a Nemzeti Filmszínházban. A Piccadilli Circus kivívta a szakma elismerését és még a bemutató évében díjat nyert a Velencei Filmfesztiválon. Tanner ezután Franciaországban működött egy ideig, ahol reklám filmek készítésében segédkezett, valamint megismerkedett a Francia Újhullám több jelentős képviselőjével (Henri Langlois, Jean-Luc Godard, Robert Bresson). Később több kritikus is felismerni vélte Godard és Bresson hatását filmjeiben, de Tanner tetszését nem igazán nyerte el a francia filmesek világa. Saját elmondása szerint fojtogatónak érezte annak légkörét. 1960-tól kezdődően nyolc évet töltött Svájcban, ahol több mint negyven rövidfilmet és dokumentumfilmet készített a helyi francia nyelvű televíziók számára. 1962-ben , és közösen megalapította az Ötök csoportját. 1969-ben készített el első egész estés játékfilmjét Charli élve vagy halva (Charles, Dead or Alive) címen. A Charles első díjas lett a Locarnoi Nemzetközi Filmfesztiválon. Következő két filmjét a kritikus és regényíró John Bergerrel közösen készítette. A szalamandra (The Salamandert) 1971-ben, a Jónás, aki 2000-ben lesz 25 éves (Jonah Who Will Be 25 in the Year 2000) című alkotást pedig 1976-ban mutatták be. Berger egyébként íróként a Charles forgatókönyvének elkészítési munkálataiban is részt vett.
Tanner csaknem minden filmje kivonulás, a csöndes félrehúzódás krónikája. A Charles élve vagy halva óragyáros hőse egy napon otthagyja családját, gyárát, s fiatal ismerősei kommunalakásába menekül. Kommunákban kötnek ki a Jónás „szabálytalan” svájci polgárai, a hatvanas évek lázadozásainak szellemi túlélői is. A Messidor két fiatal lányszereplője autóstoppal elindul otthonról, maga sem tudja, hová. A Vissza Afrikába hősei egy másik földrészről ábrándoznak. A világ közepe politikai karrierre ácsingózó főszereplője számára kisvárosi pincérnő szerelme jelenti a menekülést. A fehér városban axolotlokról beszélnek, pontosabban, leveleznek a némaság, a kivonulás felé sodródó hősök.
 
Filmjei:
2004 – Paul s’en va
2002 – Fleurs de sang (A vér virágai)
 
1999 – Jonas et Lila, à demain (Jónás és Lila)
 
1998 – Requiem (Rekviem)
1996 – Fourbi
1995 – Les Hommes du port (A kikötő emberei)http://kilencesterv.com/index.php?topic=15121
1993 – Le Journal de Lady M (Lady M. naplója)
1991 – L’Homme qui a perdu son ombre(Az ember aki elveszítette az árnyékát)
 
1989 – La Femme de Rose Hill (A Rose Hill-i lány)
 
1987 – La Vallée fantôme (A fantomvölgy)
1987 – Une flamme dans mon coeur (Egy láng a szívemben)
1985 – No Man’s Land (Senkiföldje)
1983 – Dans la ville blanche (A fehér a városban)
 
1981 – Les Années lumière (Fényévek távolában)
 
1979 – Messidor
 
1976 – Jonas qui aura 25 ans en l’an 2000 (Jónás, aki 2000-ben lesz 25 éves)
1974 – Le Milieu du monde (A világ közepe)
 
1972 – Le Retour d’Afrique (Visszatérés Afrikából)
 
1971 – La Salamandre (A szalamandra)
1969 – Charles mort ou vif (Charles élve vagy halva)
 
1968 – Docteur B., médecin de campagne (Doktor B., egy vidéki orvos)
 
1966 – Une ville à Chandigarh (Egy város Chandigarh-ban)
 
1964 – Les Apprentis (Az Apprentiek)
 
1962 – L’École (Iskola)
 
1961 – Ramuz, passage d’un poète (Ramuz, a költő útja)
1957 – Nice Time (Szép idők)
 
 
Kapcsolódó cikkek:
Csantavéri Júlia: Alain Tanner 2000-ben
 
Báron György: Odüsszeusz a filmfelvevővel